agonia english v3 |
Agonia.Net | Policy | Mission | Contact | Participate | ||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | |||||
Article Communities Contest Essay Multimedia Personals Poetry Press Prose _QUOTE Screenplay Special | ||||||
![]() |
|
|||||
![]() |
![]()
agonia ![]()
■ Nothing sought ![]()
Romanian Spell-Checker ![]() Contact |
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2012-01-06 | [This text should be read in magyar] |
Álmaimban gyakran látom még a házat,
melyben éltem annyi éven át. Rozzant kerítésén nyikorgott az ajtó, muskátli ölelte az ablakát. Kis kályhánkban pattogó tûz tombolt, ropta a táncot egész télen át: mélázva hallgattam reccsenõ hangját, s odakinn szálltak a füstkarikák. Minden zeg-zugában virágzott az udvar, ha zöldülõ illattal eljött a tavasz, tulipán és jácint, gyöngyözõ gyöngyvirág, színezték a tájat, adtak jó vígaszt. Égetõ napsugár simogatta arcom, ha fátylak alá csalt a rekkenõ nyár, s ha eljött az alkony sültszalonna illat szökkent a szomszéd kertekbe tovább, és a teraszon - asztalt körbeülve - frissítõ szellõ bujócskázott velünk, kémleltük az eget, csillagokat lesve, tervezve csendben jövõ életünk. És fogtátok a kezünk minden pillanatban - nem kellett szólni - éreztétek a bajt; s még most is, ha csak hangotokat hallom, nem érzem a dühöngõ vihart. 2007
|
||||||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
|||
![]() | |||||||||
![]() |
Home of Literature, Poetry and Culture. Write and enjoy articles, essays, prose, classic poetry and contests. | ![]() | |||||||
![]() |
Reproduction of any materials without our permission is strictly prohibited.
Copyright 1999-2003. Agonia.Net
E-mail | Privacy and publication policy