agonia english v3 |
Agonia.Net | Policy | Mission | Contact | Participate | ||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | |||||
Article Communities Contest Essay Multimedia Personals Poetry Press Prose _QUOTE Screenplay Special | ||||||
![]() |
|
|||||
![]() |
agonia ![]()
■ Self-annulment is a prison... ![]()
Romanian Spell-Checker ![]() Contact |
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2007-06-11 | [This text should be read in magyar] | Egyszer van, és többször nem, hogy rám talált a szerelem. Egy földi angyal ez a nõ, szeretni való és szeretõ. Felemelt, messze, magasba, a boldogság új országába. Szeretlek, imádlak! – mondom mindig, ahogy azt egy angyalnak illik. Szárnyalva úszunk tiszta vizeken, örök nyomod van az én szÃvemen. Megtanultam elvetni magamból a bút, mert itt egy másik, szebb s tisztább út. De nincsen tenger vihar nélkül, s a tenger kékje egyre mélyül. Félelmeim felhõi tornyosulnak, eltakarva áldó, meleg napunkat. Hajónk megfeneklik és hideg a vÃz, de eszembe ötlik az az édes Ãz. Csókod édes, kÃvánatos Ãze, mely életedbõl lett életem része. Akkor érzem, hogy úton vagyunk, s soha többet meg nem állunk. Megtaláltuk egymást végre, nincsen vége, fuss el véle.
|
||||||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
|||
![]() | |||||||||
![]() |
Home of Literature, Poetry and Culture. Write and enjoy articles, essays, prose, classic poetry and contests. | ![]() | |||||||
![]() |
Reproduction of any materials without our permission is strictly prohibited.
Copyright 1999-2003. Agonia.Net
E-mail | Privacy and publication policy