agonia
english

v3
 

Agonia.Net | Policy | Mission Contact | Participate
poezii poezii poezii poezii poezii
poezii
armana Poezii, Poezie deutsch Poezii, Poezie english Poezii, Poezie espanol Poezii, Poezie francais Poezii, Poezie italiano Poezii, Poezie japanese Poezii, Poezie portugues Poezii, Poezie romana Poezii, Poezie russkaia Poezii, Poezie

Article Communities Contest Essay Multimedia Personals Poetry Press Prose _QUOTE Screenplay Special

Poezii Românesti - Romanian Poetry

poezii


 


Texts by the same author


Translations of this text
0

 Members comments


print e-mail
Views: 1061 .



Poeme
poetry [ ]
Vol. in l. maghiara

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
by [Viorela Codreanu Tiron ]

2007-07-13  | [This text should be read in magyar]    | 



VIORELA CODREANU TIRON

Az álom szeme – a szerelem varázsa

Versek
RomĂĄnbol fordĂ­totta
HORVÁTH DEZSÕ

Tartalom:


1. TanĂ­ts meg
2. Szavak
3. Az egyedĂŒllĂ©t gyermeke
4. TalĂĄn
5. A szerelem sĂșlya alatt
6. FĂŒstszĂĄl
7. LĂĄttam
8. Átok
9. Tehetetlenség
10. Kinek kiĂĄltsak
11. Az én idÔm
12. Nézz reåm
13. A nappal egyetlen ĂłrĂĄja
14. Hogyan tudnék
15. A dĂŒhös Ă”sz
16. Ama bizonyos hely
17. A lĂĄng
18. Hogyan
19. Soha
20. BezĂĄratĂĄs
21. Olyan lesz
22. A feledésbe felejtett
23. Annyiszor
24. A hajtincs
25. A menedék
26. Ha tudod
27. Hívjalak-e még (?)
28. ElvĂĄlĂĄs
29. A következÔ nap
30. Álom nĂ©lkĂŒl
31. HĂĄnyszor fordultĂĄl vissza?
32. A könnyek låzadåsa
33. A néma fåjdalom
34. LeigĂĄzĂĄs
35. Ahonnan te voltål
 onnét
36. Mikor
 és mennyit?
37. Úgy, mint akkor
38. Istenem, bocsĂĄss meg
39. Minden hull
40. Az alkonyat ĂłrĂĄja
41. MenekĂŒlĂ” hold
42. Az a hĂł
43. Most pedig egyedĂŒl
44. Fekhely a szavak szĂĄmĂĄra
45. Valahol
46. TalizmĂĄn
47. Csak akkor
48. Éppen akkor

49. Az idegen
50. Mindég
51. Most és mint akkor
52. CĂ­m nĂ©lkĂŒl
53. Egyszerû pårbeszéd


1. TanĂ­ts meg
hogyan ållítsam meg az idÔt,
mely zavarosan folyik?
hogy szemeid elé
tudjam tenni
a simogatĂĄst,
a dalt,
a verset,
a szĂłt
– mint döbbenetes vilĂĄgossĂĄgot –
melyek szĂ­vedben
kivirĂĄgoztak.

2. Szavak

Eldobott, elveszett, néma szavak,
soha ki nem mondottak,
rendbeszedtem mindeniket
a reggeli nap harmatĂĄval tisztĂĄra mostam,
szerteszét szórtam az esÔ visszhangjåval
tenger vizébe véstem,
ahonnét a hullåmok låbad elé hordtåk.
Ne hajolj le Ă©rtĂŒk,
mert egyszer mår kezedben tartottad Ôket.
Fûszålakat szórtam
És láttam:
FentrÔl

LentrÔl

Hogy a semmi magånak fekhelyet készít.

3 Az egyedĂŒllĂ©t gyermeke

Még ringatom
az egyedĂŒllĂ©t gyermekĂ©t
étellel kínålom
könnytejjel,
csillagok harmatĂĄval
pedig tudom,
hogy kiszĂĄrĂ­tja szĂ­vemet,
leszakad kezem sĂșlyĂĄtĂłl
és tudom azt is,
kiszĂ­vja hiĂĄbavalĂł gondolataimat
mégis ringatom, ringatom

hĂĄtha elalszik,
legalĂĄbb egy percre.

4.TalĂĄn

Volt a szĂŒletĂ©s!
Volt a halĂĄl!
És közöttĂŒk volt egy kellemes dal
Vagy talĂĄn egy emberi jaj
Mondd: mi volt egyĂĄltalĂĄn?!

5 A szerelem sĂșlya alatt

Te, Fåjdalom, belém szerettél,
sanyarĂșn titkos,
sohasem véges,
mégis végtelen!
És annyira fĂ©lelmetesen
a csontjaim közé hatoltål
érzem, szétrobbanok
a szerelem sĂșlya alatt.

6 FĂŒstszĂĄl

Megszåmlålhatatlan viharaidat gyûjtöttem össze,
Megpróbåltam åtélni értetlenségedet
És fĂŒstszĂĄllĂĄ vĂĄltoztatott ĂĄlmokat,
Amik minden porcikĂĄmba behatoltak,
Azt esztelenség végtelen pecsétjével.

7 LĂĄttam

Hogy köztĂŒnk mĂĄr rĂ©gĂłta remegett az elvĂĄlĂĄs
a rĂ©mĂŒlet viharait idĂ©zve
könnyeink folytonos sĂŒrĂŒ esĂ”jĂ©ben
lĂĄttam amint tĂĄvozol – te fehĂ©r lepke –
szĂĄrnyaid beolvadtak a szĂŒrkĂŒletbe
emléked bennem maradt egy kiåltåssal,
hogy megĂ©rtsem ezt a kegyetlen szomorĂșsĂĄgot.

8 Átok

Testvéred legyen a bånatom,
Legyen szĂĄraz az ajkad a csĂłk utĂĄni vĂĄgytĂłl!
A nyĂĄri esĂ” mosson tisztĂĄra
Az anyaföld örökítse talpad nyomåt
A vĂĄgy kĂ­njĂĄban olvadj meg
Keress mindig engemet
Úgysem találsz meg soha!

9 Tehetetlenség

Uram, kegyetlen hosszĂș Ă©s nehĂ©z Ăștra indĂ­tottĂĄl!
MeggyĂșjtott gyertyĂĄkat ĂŒltettĂ©l a zöld fĂĄk közĂ©,
mik ĂŒdĂ­tĂ”n legyezgettek volna,
hogy ne sĂŒssön annyira az Ă©let Ă©getĂ” napja
gyertyĂĄid megvilĂĄgĂ­tottĂĄk utamat
életem fogyó éjjelén.
Könnyeim megégették tenyerem,
karom ölelni vågyta
a fehérség végtelen szelid fényét.

10 Kinek kiĂĄltsak?

Nincs értelme az idÔnek kiåltani,
ennek a sĂŒket Ă©s mozdulatlan vilĂĄgnak.
Mikor nem låthatom a könnyet
az idÔ szemében,
mĂ­g a vilĂĄg lelke
emlékeimben haldoklik.

11 Az én idÔm

Csak az én idÔm påratlan,
nem hasonlít a többihez
csendesen folydogĂĄl mellettem
azt sem tudom, létezik-e szåmomra,
az enyém volt valóban?
Vagy nem volt egyĂ©b, mint illĂșziĂł,
melyet az IdĂ” asszonya hazudott nekem.

12 Nézz reåm!

A vizek sodrĂĄba dobott
alga – gĂ©n vagyok.
Az egyedĂŒllĂ©t tökĂ©letessĂ©ge,
szépen és hidegen,
mi åttûnik a vilågon
névtelenként az årnyékba.
összegyûjtve a szétszórt fényeket.

13 A nappal egyetlen ĂłrĂĄja

Mikor alkonyodik, szĂŒrkĂ©vĂ© vĂĄlok
beolvadok a sötétség homålyåba
egyedĂŒl gondjaimmal.
EgyedĂŒlĂĄllĂł Ăłra
tartalommal teli
kopogtat az ajtĂłmon:
mert eljött a bûnhÔdés pillanata,
eddig megmenekĂŒltĂ©l,
de sokszor megbûnhÔdtél.

14 Hogyan tudnék?

Hogyan tudnék megrekedni a tegnapban,
hogy a holnap kĂŒszöbĂ©n vĂĄrhassak,
mert belebotlok az elrontott mĂĄba.
Mint ĂŒgyetlen tolvaj, kihull kezembĂ”l.
Hogyan tudnåm megÔrizni
a perc egy pirinyó részét
mikor a tegnapok
mindig a holnaphoz sodornak?

15 A dĂŒhös Ă”sz

A tomboló Ôsz
vĂĄgtat rajtam keresztĂŒl
pirkadattól, mikor a pillanat eltûnik
mikor az örökkévalósåg megÔrizné
az eget és a szårnyalås nyílåsait
elszórva engem a hideg szélbe.

16 Ama bizonyos hely

Ismeretlen földet adjatok nekem,
ahol elĂŒltethetem gyökereimet
Ășj földet – mi Ășj Ă©letet jelez –
ahol semmire nem emlékezem
arra a földre sem,
ahol annyira megsebzett voltam.

17 A lĂĄng

LobogĂł lĂĄng vagyok
årnyaink temetÔjében.
Itt mĂ©g virĂĄgfelhĂ”k Ășsznak
eltemetett könnyek sírjai felett.
Az ég vår låvåval telve,
ami a vers alapjait szétrombolja
és eltemeti a föld alå
elrejtve önmagam sorsåtól.

18 Hogyan

Miképpen talåljak békét
testem hĂĄzĂĄban,
amikor sĂŒketĂ­tĂ” mennydörgĂ©snĂ©l
ĂŒvöltĂ”bb a sĂŒvĂ­tĂ” kacagĂĄs
és hevesebb, mint a tomboló vihar?

19 Soha

HazĂĄtlan szelek,
mindenhonnan a håzamba gyûlnek
akkor amikor az öröm fészkel a szívemben.
Szegény szellÔk
nem tudhatjĂĄtok
a szívem sosem lesz eléggé öreg,
megfåradt, hogy ne tudnå megérezni
az örömöt, a fåjdalmat, a tåncot.

20 BezĂĄratĂĄs

Mindenki eljut abba az orszĂĄgba,
melynek végtelen hatårai vannak.
Ahol a patakocska beszivĂĄrog
az elvaråzsolt erdÔbe
lekĂŒzdve a hegyes kövek csorba fogait.
Ott megkapaszkodok egy völgy peremén
és ott bezårom emlékeimet.

21 Olyan lesz

Olyan a szerelem,
természetes, mint a nyårban kinyíló virågok
vagy mint a vĂĄndormadarak repĂŒlĂ©se
vagy az elsĂ” lehullott levelek.
Mindenkor Ă­gy lesz
anĂ©lkĂŒl, hogy sejtenĂ©nk:
mert el kell szĂĄmolnunk
a bennĂŒnk Ă©lt ifjĂșsĂĄgunkkal
egy öreg fånak.

22 A feledésbe felejtett

Feledésbe felejtettek
a szĂ­vem
rejtett versei,
csak egy szĂĄrnycsapĂĄs nyoma
parĂĄzslik csendesen
kitörölhetetlen Ô is
a repĂŒlĂ©s fĂĄradsĂĄgĂĄval,
mi soha nem tér vissza,
sehonnan nem jött
megkövesedett a feledésben.

23 Annyiszor

Annyiszor sĂ­rtam az esĂ” vĂĄllain
abban a fergetegben.
Sokszor sĂ­rtam
az éjszaka vållain
mik a napjaimból voltak összerakva
a te hiĂĄnyodban
annyiszor fizettem
az ålom kéregetÔinek
azért, hogy ålmaimba visszahozzalak.
nem talĂĄllak.

24 A hajtincs

Darabokra hasĂ­tom
életem éveit a gyermekkor
szûzies mezÔin
csak most talĂĄlom meg
a fĂĄjdalmat
anyåm fehér hajtincseit.

25 A menedék

A hĂĄzam a viharok
és szelek menedékévé vålt.
Helyet kapott a jégesÔ,
a villåmlås és a mennydörgÔ ég.

26 Ha tudod,

védd meg gyermekkorom ålmait,
miket gondjaidra bĂ­ztam addig,
míg utånuk jöhetek.
ElfĂĄradt szemem
– felsebzett szempillám szárnya –
még mindig menedékhelye
gyermekkorom
összetört könnyes ålmainak.

27 Hívjalak-e még(?)

Hivjalak-e még
a szerelem tereire
sårba döntött a sors villåma
ez a leggyilkosabb szomorĂșsĂĄg:
a szerelem hiĂĄnya
ide hajított az erdÔkkel szegélyezett
szakadék szélére.

28 ElvĂĄlĂĄs

Valamikor elhagytam a mĂĄglyĂĄkat
és ålmok koldusainak szegletérÔl
megtérek pihenÔmhöz
hol az imådsåg kivålik a testbÔl
a tudat akaratĂĄbĂłl
és széttépi a hatårokat.

29 A következÔ nap

KĂŒszöbömre ĂĄllok,
hogy az éjszakåban belekeveredjek
a csillagok megĂĄllĂĄs nĂ©lkĂŒli forgatagĂĄba.
Az éjszakåba érkezem
a holddal egyĂŒtt ĂĄlmodozom,
gyémåntokat rejtve vaskoronåba.
De nappal

a napok tombolĂł ereje
megrontja az ĂĄlmot
és reményt, miket az éneklÔ porból
magasra emelek.

30 Álom nĂ©lkĂŒl

Mindig ĂĄlom nĂ©lkĂŒl alszom el
jele ez annak, hogy az ĂĄlom nem mindig fogad be.
Értelmetlen fogalmĂș szavakkal,
feldĂșlva a piszkos agyagot
finom homokot
forró szivårvånyokból össszegyûjtve
rejtem az életem håzåba.
TalĂĄn Ă­gy az ĂĄlom
lefekszik mellettem
elképzelt pusztåmban.

31 HĂĄnyszor fordultĂĄl vissza?

A felejtés forråsaiból ittål
hitted, hogy megszabadulhatsz
emlékeid titkaitól, kétségektÔl
szĂĄmon sem tartva sorsod sodrĂĄsĂĄt,
mely az ållandó megtéréseket rejtheti.
SzĂŒletĂ©s
Ă©s tĂĄn ujjĂĄszĂŒletĂ©s

a bûnbånatig.

32 A könnyek låzadåsa

Úgy hatoltam kristĂĄlyok mĂ©lyĂ©be,
a halhatatlansĂĄgba.
Ûveges felszĂ­n – mint az Ă©gbolt –
magĂĄba rejtette piciny vilĂĄgomat
tĂĄn Ășgy, mint a kristĂĄly a vilĂĄgegyetemet.
Nem tudtam,
ha egyszer bekerĂŒltem
idÔmet lebilincseltem
a könnyek forró kelyhébe.


33 A néma fåjdalom

Hogyan fedjem be azt a kutat,
melynek vizében
régi forråsok tisztultak
hangtalan pillanatok vergÔdésére
a fedetlen kĂșt visszhangja felel
elbĂșjva vizĂ©ben a hallgatĂĄs,
Ășgy, ahogy besurran a vĂ­z
a sziklåk közé.

34 LeigĂĄzĂĄs

A hallgatås: örjöngÔ vízesés
hiĂĄba menekĂŒlök
feldĂșljĂĄk sodrai az emlĂ©keket
a mĂșltbĂłl Ă©letre szĂŒletnek.
A özön utolér
megfog
felfal
leigåz téged
örjöngÔ sodråsåval.

35 Ahonnan te voltål
 onnét

HĂĄnyszor szerettem volna
mĂșltamat belĂ©legezni,
de csak a boldog perceket.
Mindenik fogalom kiĂŒrĂŒlt
kopik a hallĂĄsom
tån néha hozok valamit messzirÔl
onnét,
ahol te voltĂĄl valaha.

36 Mikor
 és mennyit?

Meddig nyĂșjtĂłzkodjam,
meddig hajlongjak,
mennyit hagyjak, mennyit vegyek ki
a szívembÔl
vagy akårhonnét,
hogy megérintsem és összegyûjtsem a fényt?
KörĂŒlöttem
az Ă©g fĂ©nye ragyog hallgatva Ă©s szomorĂșan
érzem,
hogy megérintettem
és éget!

37 Úgy, mint akkor


Akkor is, most is
görnyedve összegyûjtöm tegnapi gondjaimat
virågokat helyezek mellé
koszorĂșba fonva

akkor is
 most is

az idÔ emlékében låtom meg Ôket,
a beavatĂĄs varĂĄzsĂĄval
a bennem elrejtett idÔben
eltemetve.

38 Istenem, bocsĂĄss meg

NĂ©lkĂŒled
egy porszem vagyok megfosztva emlékektÔl
csĂ­ra nĂ©lkĂŒli bĂșzaszem.
Istenem, ajåndékozz a déli szélnek,
hogy elbĂșjtasson az Ă©g mezejĂ©ben
a vilĂĄgossĂĄg karjaiba zĂĄrjon.
Fondd össze kezem imådkozåsra!
Védd meg a szót
Fedd be lĂĄtomĂĄsomat
a Te neveddel
Istenem, bocsåsd meg egy vad leånyzó bûneit,
aki akaratĂĄn kĂ­vĂŒl felejti el Nevedet.

39 Minden hull

A föld szĂ­vĂ©be bĂșjva,
a kezdet ködével bevonva
nem lĂĄtom mĂĄr a csillogĂł csĂșcsokat.
Minden hull
szåmtalan szakadékba
sehonnan sem jön mentÔ forgatag,
hogy felkavarja a levegÔt,
minek sĂ­rĂĄsa gyilkol.

40 Az alkonyat ĂłrĂĄja

Rengeteg hang jön
az alkonyat ĂłrĂĄiban
szĂ©tterĂŒlni kĂ©szĂŒl,
de mĂ©g valahol bĂșjkĂĄl!
Érzem hogyan Ă©rnek
a még zöld erdÔkben
a rĂŒgyek a dombokon
és a szÔlÔtÔkék között.
Te és én
csĂșszkĂĄlunk halgatagon
fĂŒstbotokkal,
melyeket a rĂŒgyeknek szĂĄntunk.

41 MenekĂŒlĂ” hold

Néha
a hajtĂł parancsa alatt
kényeskedik a hold
és akkor

az egyedĂŒllĂ©te
egyedĂŒllĂ©temhez vĂĄlik hasonlĂłvĂĄ
elveszĂŒnk az Ă©jszakĂĄban,
mint két holdkóros bolond
csillogĂł csillagok utĂĄn szaladva
vagy a nap felé,
de közöttĂŒnk mindig ott lohol
a végtelen.


42. Az a hĂł

Mikor a gyûlölettel telt fellegek
összegyûlnek fejem felett
csodålkozva kérdem magamtól:
Hol van az a hĂł?
A hĂł,
amely a vilĂĄgot valamikor jobbĂĄ tette.

43. Most pedig egyedĂŒl

SzĂĄmtalanszor
meghallgattam gyĂłnĂĄsaidat,
elédbe szaladtam
annyiszor megbocsĂĄjtva neked!
Azért is, amit ki nem mondtål
azért, amit éreztél
(?)
és most

mikor lelkem gyónåsra készen åll
egyedĂŒl maradtam utam szĂ©lĂ©n,
mely ma már sehova sem visz

és senki nincs a közelben.

44 Fekhely a szavak szĂĄmĂĄra

A hajnal mélységébÔl
elveszett idÔk éjszakåiban
levelek ĂĄrnyait felmutatom
szavaimnak keresek alvĂłhelyet
szavak,
mint vakok nézik egymåst
védve titkaikat.
JĂ©ghegy szĂ­vĂ©ben szĂŒlettem
elĂĄrasztva levĂĄgott rĂŒgyek Ă©nekĂ©vel
rĂŒgyek sĂ­rĂĄsa között keserĂ» Ă­zek peregtek szĂ©t.

45 Valahol

LevegĂ” vagyok, rikoltĂĄsokkal sĂŒvĂ­tve,
lapulva mindenhez, mi ĂștjĂĄba kerĂŒl
tån azért, hogy vålaszt kapjon, egy igazat
egy titkot, mélyet.
Valahol – közel – lelem az eldobott
marcangolĂł
fĂĄjdalmas
sirĂĄnkozĂĄshoz
Valami teljesĂŒletlen,
meghatĂĄrozhatatlan.
— Mi is volt?!
SzĂĄmomra a semmi
Szåmomra : Kiåltås és Vålasz
mik elvåltak egymåstól mindörökre
anĂ©lkĂŒl, hogy valaha is egyesĂŒltek volna.

46 TalizmĂĄn

Végy magadhoz az utad talizmånjaként,
viselj a szíveden, mint egy karkötÔt!
Tégy szavaid måglyåjåvå
szerelmed ĂĄtka legyek
az ålmatlan éjszakåid tanåcsadója!

47 Csak akkor!

Csak akkor hĂ­vjĂĄl,
mikor megtalĂĄlod azt a vilĂĄgot
hol a kiĂĄltĂĄs suttogĂĄssĂĄ vĂĄlik
akkor meg tudod hallani a kimondatlant
a suttogĂĄst.

csak akkor
 csak akkor hívjál.
Csak akkor
akkor tudunk majd lebukni
a suttogåsok vizébe
a megcsendesĂŒlt idĂ” simogatĂĄsĂĄval.

48 Éppen akkor

Épp csendesen, megbĂ©kĂŒlten szĂ­vtam magamba
az egyedĂŒllĂ©t surrogĂĄsĂĄban a szĂŒrkĂŒletet
mikor valaki felém suttogta
VĂĄrj!
erkezni fog egy mĂĄsik tavasz,
akkor mikor a remény kivirågzik.
A te kegyetlenségedtÔl telitett szívem
fellĂĄzad
megfullasztva engemet!

49 Az idegen

Téged belÔlem
csak az idegen nĂ” szeretett!
bolond szenvedéllyel
kínszenvedésig szeretett!
EgyedĂŒl
a bennem lévÔ idegen nÔ hiånya
a bennem fészkelÔ éjszaka sötétségével
nem vagyok több, mint az idegen:
nÔ årnyéka
nem akarvån tudni azt, hogy igazån létezett.

50 Mindég

Megéltem ezer életet,
mindegyikben szerettelek,
Ășgy, mint a vizet,
mĂĄskor, mint a tĂŒzet
vagy azt, ami a földbÔl teremtÔdött
majd éggé lettem
elvesztem szemeid
nappalaiban és éjszakåiban.

51 Most és mint akkor

Most, mint akkor
emlĂ©kek sĂŒvĂ­tenek
közönyösen,
fojtogatva,
szomjasan,
Ă­gy fognak körĂŒlöttĂŒnk ĂŒvölteni
akkor is, mikor mĂĄr nem leszĂŒnk.

52 CĂ­m nĂ©lkĂŒl

Egy nyirfa kérgére írtam meg mesémet
azt pedig a tûzbe hajítottam.
Ha akarjĂĄtok: virrasztok!
Egy szikra se szóródjon szét,
hogy megĂ©gesse az Ă©rtelem kĂŒszöbĂ©t.

53 Egyszerû pårbeszéd

— A szerelem vagyok
a könyörĂŒlet Ă©s simogatĂĄs
megértés és remény
az öröm, az igazsåg és az élet!
Te ki vagy?
— Én. Az emberekkel elfelejtettem boldog lenni.



Kétnyelvû kiadås

KIADÓ
Bukarest – Románia
2006


FEDÕLAP:
SZERKESZTÕ: Szele PĂ©ter
Szedés: Szele Emese






.  | index










 
poezii poezii poezii poezii poezii poezii
poezii
poezii Home of Literature, Poetry and Culture. Write and enjoy articles, essays, prose, classic poetry and contests. poezii
poezii
poezii  Search  Agonia.Net  

Reproduction of any materials without our permission is strictly prohibited.
Copyright 1999-2003. Agonia.Net

E-mail | Privacy and publication policy

Top Site-uri Cultura - Join the Cultural Topsites!