agonia english v3 |
Agonia.Net | Policy | Mission | Contact | Participate | ||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | |||||
Article Communities Contest Essay Multimedia Personals Poetry Press Prose _QUOTE Screenplay Special | ||||||
![]() |
|
|||||
![]() |
agonia ![]()
■ Self-annulment is a prison... ![]()
Romanian Spell-Checker ![]() Contact |
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2007-07-13 | [This text should be read in magyar] |
VIORELA CODREANU TIRON
Az ĂĄlom szeme â a szerelem varĂĄzsa Versek RomĂĄnbol fordĂtotta HORVĂTH DEZSĂ Tartalom: 1. TanĂts meg 2. Szavak 3. Az egyedĂŒllĂ©t gyermeke 4. TalĂĄn 5. A szerelem sĂșlya alatt 6. FĂŒstszĂĄl 7. LĂĄttam 8. Ătok 9. TehetetlensĂ©g 10. Kinek kiĂĄltsak 11. Az Ă©n idĂ”m 12. NĂ©zz reĂĄm 13. A nappal egyetlen ĂłrĂĄja 14. Hogyan tudnĂ©k 15. A dĂŒhös Ă”sz 16. Ama bizonyos hely 17. A lĂĄng 18. Hogyan 19. Soha 20. BezĂĄratĂĄs 21. Olyan lesz 22. A feledĂ©sbe felejtett 23. Annyiszor 24. A hajtincs 25. A menedĂ©k 26. Ha tudod 27. HĂvjalak-e mĂ©g (?) 28. ElvĂĄlĂĄs 29. A következĂ” nap 30. Ălom nĂ©lkĂŒl 31. HĂĄnyszor fordultĂĄl vissza? 32. A könnyek lĂĄzadĂĄsa 33. A nĂ©ma fĂĄjdalom 34. LeigĂĄzĂĄs 35. Ahonnan te voltĂĄl⊠onnĂ©t 36. Mikor⊠és mennyit? 37. Ăgy, mint akkor 38. Istenem, bocsĂĄss meg 39. Minden hull 40. Az alkonyat ĂłrĂĄja 41. MenekĂŒlĂ” hold 42. Az a hĂł 43. Most pedig egyedĂŒl 44. Fekhely a szavak szĂĄmĂĄra 45. Valahol 46. TalizmĂĄn 47. Csak akkor 48. Ăppen akkor⊠49. Az idegen 50. MindĂ©g 51. Most Ă©s mint akkor 52. CĂm nĂ©lkĂŒl 53. EgyszerĂ» pĂĄrbeszĂ©d 1. TanĂts meg hogyan ĂĄllĂtsam meg az idĂ”t, mely zavarosan folyik? hogy szemeid elĂ© tudjam tenni a simogatĂĄst, a dalt, a verset, a szĂłt â mint döbbenetes vilĂĄgossĂĄgot â melyek szĂvedben kivirĂĄgoztak. 2. Szavak Eldobott, elveszett, nĂ©ma szavak, soha ki nem mondottak, rendbeszedtem mindeniket a reggeli nap harmatĂĄval tisztĂĄra mostam, szerteszĂ©t szĂłrtam az esĂ” visszhangjĂĄval tenger vizĂ©be vĂ©stem, ahonnĂ©t a hullĂĄmok lĂĄbad elĂ© hordtĂĄk. Ne hajolj le Ă©rtĂŒk, mert egyszer mĂĄr kezedben tartottad Ă”ket. FĂ»szĂĄlakat szĂłrtam Ăs lĂĄttam: FentrĂ”l⊠LentrĂ”l⊠Hogy a semmi magĂĄnak fekhelyet kĂ©szĂt. 3 Az egyedĂŒllĂ©t gyermeke MĂ©g ringatom az egyedĂŒllĂ©t gyermekĂ©t Ă©tellel kĂnĂĄlom könnytejjel, csillagok harmatĂĄval pedig tudom, hogy kiszĂĄrĂtja szĂvemet, leszakad kezem sĂșlyĂĄtĂłl Ă©s tudom azt is, kiszĂvja hiĂĄbavalĂł gondolataimat mĂ©gis ringatom, ringatom⊠hĂĄtha elalszik, legalĂĄbb egy percre. 4.TalĂĄn Volt a szĂŒletĂ©s! Volt a halĂĄl! Ăs közöttĂŒk volt egy kellemes dal Vagy talĂĄn egy emberi jaj Mondd: mi volt egyĂĄltalĂĄn?! 5 A szerelem sĂșlya alatt Te, FĂĄjdalom, belĂ©m szerettĂ©l, sanyarĂșn titkos, sohasem vĂ©ges, mĂ©gis vĂ©gtelen! Ăs annyira fĂ©lelmetesen a csontjaim közĂ© hatoltĂĄl Ă©rzem, szĂ©trobbanok a szerelem sĂșlya alatt. 6 FĂŒstszĂĄl MegszĂĄmlĂĄlhatatlan viharaidat gyĂ»jtöttem össze, MegprĂłbĂĄltam ĂĄtĂ©lni Ă©rtetlensĂ©gedet Ăs fĂŒstszĂĄllĂĄ vĂĄltoztatott ĂĄlmokat, Amik minden porcikĂĄmba behatoltak, Azt esztelensĂ©g vĂ©gtelen pecsĂ©tjĂ©vel. 7 LĂĄttam Hogy köztĂŒnk mĂĄr rĂ©gĂłta remegett az elvĂĄlĂĄs a rĂ©mĂŒlet viharait idĂ©zve könnyeink folytonos sĂŒrĂŒ esĂ”jĂ©ben lĂĄttam amint tĂĄvozol â te fehĂ©r lepke â szĂĄrnyaid beolvadtak a szĂŒrkĂŒletbe emlĂ©ked bennem maradt egy kiĂĄltĂĄssal, hogy megĂ©rtsem ezt a kegyetlen szomorĂșsĂĄgot. 8 Ătok TestvĂ©red legyen a bĂĄnatom, Legyen szĂĄraz az ajkad a csĂłk utĂĄni vĂĄgytĂłl! A nyĂĄri esĂ” mosson tisztĂĄra Az anyaföld örökĂtse talpad nyomĂĄt A vĂĄgy kĂnjĂĄban olvadj meg Keress mindig engemet Ăgysem talĂĄlsz meg soha! 9 TehetetlensĂ©g Uram, kegyetlen hosszĂș Ă©s nehĂ©z Ăștra indĂtottĂĄl! MeggyĂșjtott gyertyĂĄkat ĂŒltettĂ©l a zöld fĂĄk közĂ©, mik ĂŒdĂtĂ”n legyezgettek volna, hogy ne sĂŒssön annyira az Ă©let Ă©getĂ” napja gyertyĂĄid megvilĂĄgĂtottĂĄk utamat Ă©letem fogyĂł Ă©jjelĂ©n. Könnyeim megĂ©gettĂ©k tenyerem, karom ölelni vĂĄgyta a fehĂ©rsĂ©g vĂ©gtelen szelid fĂ©nyĂ©t. 10 Kinek kiĂĄltsak? Nincs Ă©rtelme az idĂ”nek kiĂĄltani, ennek a sĂŒket Ă©s mozdulatlan vilĂĄgnak. Mikor nem lĂĄthatom a könnyet az idĂ” szemĂ©ben, mĂg a vilĂĄg lelke emlĂ©keimben haldoklik. 11 Az Ă©n idĂ”m Csak az Ă©n idĂ”m pĂĄratlan, nem hasonlĂt a többihez csendesen folydogĂĄl mellettem azt sem tudom, lĂ©tezik-e szĂĄmomra, az enyĂ©m volt valĂłban? Vagy nem volt egyĂ©b, mint illĂșziĂł, melyet az IdĂ” asszonya hazudott nekem. 12 NĂ©zz reĂĄm! A vizek sodrĂĄba dobott alga â gĂ©n vagyok. Az egyedĂŒllĂ©t tökĂ©letessĂ©ge, szĂ©pen Ă©s hidegen, mi ĂĄttĂ»nik a vilĂĄgon nĂ©vtelenkĂ©nt az ĂĄrnyĂ©kba. összegyĂ»jtve a szĂ©tszĂłrt fĂ©nyeket. 13 A nappal egyetlen ĂłrĂĄja Mikor alkonyodik, szĂŒrkĂ©vĂ© vĂĄlok beolvadok a sötĂ©tsĂ©g homĂĄlyĂĄba egyedĂŒl gondjaimmal. EgyedĂŒlĂĄllĂł Ăłra tartalommal teli kopogtat az ajtĂłmon: mert eljött a bĂ»nhĂ”dĂ©s pillanata, eddig megmenekĂŒltĂ©l, de sokszor megbĂ»nhĂ”dtĂ©l. 14 Hogyan tudnĂ©k? Hogyan tudnĂ©k megrekedni a tegnapban, hogy a holnap kĂŒszöbĂ©n vĂĄrhassak, mert belebotlok az elrontott mĂĄba. Mint ĂŒgyetlen tolvaj, kihull kezembĂ”l. Hogyan tudnĂĄm megĂ”rizni a perc egy pirinyĂł rĂ©szĂ©t mikor a tegnapok mindig a holnaphoz sodornak? 15 A dĂŒhös Ă”sz A tombolĂł Ă”sz vĂĄgtat rajtam keresztĂŒl pirkadattĂłl, mikor a pillanat eltĂ»nik mikor az örökkĂ©valĂłsĂĄg megĂ”riznĂ© az eget Ă©s a szĂĄrnyalĂĄs nyĂlĂĄsait elszĂłrva engem a hideg szĂ©lbe. 16 Ama bizonyos hely Ismeretlen földet adjatok nekem, ahol elĂŒltethetem gyökereimet Ășj földet â mi Ășj Ă©letet jelez â ahol semmire nem emlĂ©kezem arra a földre sem, ahol annyira megsebzett voltam. 17 A lĂĄng LobogĂł lĂĄng vagyok ĂĄrnyaink temetĂ”jĂ©ben. Itt mĂ©g virĂĄgfelhĂ”k Ășsznak eltemetett könnyek sĂrjai felett. Az Ă©g vĂĄr lĂĄvĂĄval telve, ami a vers alapjait szĂ©trombolja Ă©s eltemeti a föld alĂĄ elrejtve önmagam sorsĂĄtĂłl. 18 Hogyan MikĂ©ppen talĂĄljak bĂ©kĂ©t testem hĂĄzĂĄban, amikor sĂŒketĂtĂ” mennydörgĂ©snĂ©l ĂŒvöltĂ”bb a sĂŒvĂtĂ” kacagĂĄs Ă©s hevesebb, mint a tombolĂł vihar? 19 Soha HazĂĄtlan szelek, mindenhonnan a hĂĄzamba gyĂ»lnek akkor amikor az öröm fĂ©szkel a szĂvemben. SzegĂ©ny szellĂ”k nem tudhatjĂĄtok a szĂvem sosem lesz elĂ©ggĂ© öreg, megfĂĄradt, hogy ne tudnĂĄ megĂ©rezni az örömöt, a fĂĄjdalmat, a tĂĄncot. 20 BezĂĄratĂĄs Mindenki eljut abba az orszĂĄgba, melynek vĂ©gtelen hatĂĄrai vannak. Ahol a patakocska beszivĂĄrog az elvarĂĄzsolt erdĂ”be lekĂŒzdve a hegyes kövek csorba fogait. Ott megkapaszkodok egy völgy peremĂ©n Ă©s ott bezĂĄrom emlĂ©keimet. 21 Olyan lesz Olyan a szerelem, termĂ©szetes, mint a nyĂĄrban kinyĂlĂł virĂĄgok vagy mint a vĂĄndormadarak repĂŒlĂ©se vagy az elsĂ” lehullott levelek. Mindenkor Ăgy lesz anĂ©lkĂŒl, hogy sejtenĂ©nk: mert el kell szĂĄmolnunk a bennĂŒnk Ă©lt ifjĂșsĂĄgunkkal egy öreg fĂĄnak. 22 A feledĂ©sbe felejtett FeledĂ©sbe felejtettek a szĂvem rejtett versei, csak egy szĂĄrnycsapĂĄs nyoma parĂĄzslik csendesen kitörölhetetlen Ă” is a repĂŒlĂ©s fĂĄradsĂĄgĂĄval, mi soha nem tĂ©r vissza, sehonnan nem jött megkövesedett a feledĂ©sben. 23 Annyiszor Annyiszor sĂrtam az esĂ” vĂĄllain abban a fergetegben. Sokszor sĂrtam az Ă©jszaka vĂĄllain mik a napjaimbĂłl voltak összerakva a te hiĂĄnyodban annyiszor fizettem az ĂĄlom kĂ©regetĂ”inek azĂ©rt, hogy ĂĄlmaimba visszahozzalak. nem talĂĄllak. 24 A hajtincs Darabokra hasĂtom Ă©letem Ă©veit a gyermekkor szĂ»zies mezĂ”in csak most talĂĄlom meg a fĂĄjdalmat anyĂĄm fehĂ©r hajtincseit. 25 A menedĂ©k A hĂĄzam a viharok Ă©s szelek menedĂ©kĂ©vĂ© vĂĄlt. Helyet kapott a jĂ©gesĂ”, a villĂĄmlĂĄs Ă©s a mennydörgĂ” Ă©g. 26 Ha tudod, vĂ©dd meg gyermekkorom ĂĄlmait, miket gondjaidra bĂztam addig, mĂg utĂĄnuk jöhetek. ElfĂĄradt szemem â felsebzett szempillĂĄm szĂĄrnya â mĂ©g mindig menedĂ©khelye gyermekkorom összetört könnyes ĂĄlmainak. 27 HĂvjalak-e mĂ©g(?) Hivjalak-e mĂ©g a szerelem tereire sĂĄrba döntött a sors villĂĄma ez a leggyilkosabb szomorĂșsĂĄg: a szerelem hiĂĄnya ide hajĂtott az erdĂ”kkel szegĂ©lyezett szakadĂ©k szĂ©lĂ©re. 28 ElvĂĄlĂĄs Valamikor elhagytam a mĂĄglyĂĄkat Ă©s ĂĄlmok koldusainak szegletĂ©rĂ”l megtĂ©rek pihenĂ”mhöz hol az imĂĄdsĂĄg kivĂĄlik a testbĂ”l a tudat akaratĂĄbĂłl Ă©s szĂ©ttĂ©pi a hatĂĄrokat. 29 A következĂ” nap KĂŒszöbömre ĂĄllok, hogy az Ă©jszakĂĄban belekeveredjek a csillagok megĂĄllĂĄs nĂ©lkĂŒli forgatagĂĄba. Az Ă©jszakĂĄba Ă©rkezem a holddal egyĂŒtt ĂĄlmodozom, gyĂ©mĂĄntokat rejtve vaskoronĂĄba. De nappal⊠a napok tombolĂł ereje megrontja az ĂĄlmot Ă©s remĂ©nyt, miket az Ă©neklĂ” porbĂłl magasra emelek. 30 Ălom nĂ©lkĂŒl Mindig ĂĄlom nĂ©lkĂŒl alszom el jele ez annak, hogy az ĂĄlom nem mindig fogad be. Ărtelmetlen fogalmĂș szavakkal, feldĂșlva a piszkos agyagot finom homokot forrĂł szivĂĄrvĂĄnyokbĂłl össszegyĂ»jtve rejtem az Ă©letem hĂĄzĂĄba. TalĂĄn Ăgy az ĂĄlom lefekszik mellettem elkĂ©pzelt pusztĂĄmban. 31 HĂĄnyszor fordultĂĄl vissza? A felejtĂ©s forrĂĄsaibĂłl ittĂĄl hitted, hogy megszabadulhatsz emlĂ©keid titkaitĂłl, kĂ©tsĂ©gektĂ”l szĂĄmon sem tartva sorsod sodrĂĄsĂĄt, mely az ĂĄllandĂł megtĂ©rĂ©seket rejtheti. SzĂŒletĂ©s Ă©s tĂĄn ujjĂĄszĂŒletĂ©s⊠a bĂ»nbĂĄnatig. 32 A könnyek lĂĄzadĂĄsa Ăgy hatoltam kristĂĄlyok mĂ©lyĂ©be, a halhatatlansĂĄgba. Ăveges felszĂn â mint az Ă©gbolt â magĂĄba rejtette piciny vilĂĄgomat tĂĄn Ășgy, mint a kristĂĄly a vilĂĄgegyetemet. Nem tudtam, ha egyszer bekerĂŒltem idĂ”met lebilincseltem a könnyek forrĂł kelyhĂ©be. 33 A nĂ©ma fĂĄjdalom Hogyan fedjem be azt a kutat, melynek vizĂ©ben rĂ©gi forrĂĄsok tisztultak hangtalan pillanatok vergĂ”dĂ©sĂ©re a fedetlen kĂșt visszhangja felel elbĂșjva vizĂ©ben a hallgatĂĄs, Ășgy, ahogy besurran a vĂz a sziklĂĄk közĂ©. 34 LeigĂĄzĂĄs A hallgatĂĄs: örjöngĂ” vĂzesĂ©s hiĂĄba menekĂŒlök feldĂșljĂĄk sodrai az emlĂ©keket a mĂșltbĂłl Ă©letre szĂŒletnek. A özön utolĂ©r megfog felfal leigĂĄz tĂ©ged örjöngĂ” sodrĂĄsĂĄval. 35 Ahonnan te voltĂĄl⊠onnĂ©t HĂĄnyszor szerettem volna mĂșltamat belĂ©legezni, de csak a boldog perceket. Mindenik fogalom kiĂŒrĂŒlt kopik a hallĂĄsom tĂĄn nĂ©ha hozok valamit messzirĂ”l onnĂ©t, ahol te voltĂĄl valaha. 36 Mikor⊠és mennyit? Meddig nyĂșjtĂłzkodjam, meddig hajlongjak, mennyit hagyjak, mennyit vegyek ki a szĂvembĂ”l vagy akĂĄrhonnĂ©t, hogy megĂ©rintsem Ă©s összegyĂ»jtsem a fĂ©nyt? KörĂŒlöttem az Ă©g fĂ©nye ragyog hallgatva Ă©s szomorĂșan Ă©rzem, hogy megĂ©rintettem Ă©s Ă©get! 37 Ăgy, mint akkor⊠Akkor is, most is görnyedve összegyĂ»jtöm tegnapi gondjaimat virĂĄgokat helyezek mellĂ© koszorĂșba fonva⊠akkor is⊠most is⊠az idĂ” emlĂ©kĂ©ben lĂĄtom meg Ă”ket, a beavatĂĄs varĂĄzsĂĄval a bennem elrejtett idĂ”ben eltemetve. 38 Istenem, bocsĂĄss meg NĂ©lkĂŒled egy porszem vagyok megfosztva emlĂ©kektĂ”l csĂra nĂ©lkĂŒli bĂșzaszem. Istenem, ajĂĄndĂ©kozz a dĂ©li szĂ©lnek, hogy elbĂșjtasson az Ă©g mezejĂ©ben a vilĂĄgossĂĄg karjaiba zĂĄrjon. Fondd össze kezem imĂĄdkozĂĄsra! VĂ©dd meg a szĂłt Fedd be lĂĄtomĂĄsomat a Te neveddel Istenem, bocsĂĄsd meg egy vad leĂĄnyzĂł bĂ»neit, aki akaratĂĄn kĂvĂŒl felejti el Nevedet. 39 Minden hull A föld szĂvĂ©be bĂșjva, a kezdet ködĂ©vel bevonva nem lĂĄtom mĂĄr a csillogĂł csĂșcsokat. Minden hull szĂĄmtalan szakadĂ©kba sehonnan sem jön mentĂ” forgatag, hogy felkavarja a levegĂ”t, minek sĂrĂĄsa gyilkol. 40 Az alkonyat ĂłrĂĄja Rengeteg hang jön az alkonyat ĂłrĂĄiban szĂ©tterĂŒlni kĂ©szĂŒl, de mĂ©g valahol bĂșjkĂĄl! Ărzem hogyan Ă©rnek a mĂ©g zöld erdĂ”kben a rĂŒgyek a dombokon Ă©s a szĂ”lĂ”tĂ”kĂ©k között. Te Ă©s Ă©n csĂșszkĂĄlunk halgatagon fĂŒstbotokkal, melyeket a rĂŒgyeknek szĂĄntunk. 41 MenekĂŒlĂ” hold NĂ©ha a hajtĂł parancsa alatt kĂ©nyeskedik a hold Ă©s akkor⊠az egyedĂŒllĂ©te egyedĂŒllĂ©temhez vĂĄlik hasonlĂłvĂĄ elveszĂŒnk az Ă©jszakĂĄban, mint kĂ©t holdkĂłros bolond csillogĂł csillagok utĂĄn szaladva vagy a nap felĂ©, de közöttĂŒnk mindig ott lohol a vĂ©gtelen. 42. Az a hĂł Mikor a gyĂ»lölettel telt fellegek összegyĂ»lnek fejem felett csodĂĄlkozva kĂ©rdem magamtĂłl: Hol van az a hĂł? A hĂł, amely a vilĂĄgot valamikor jobbĂĄ tette. 43. Most pedig egyedĂŒl SzĂĄmtalanszor meghallgattam gyĂłnĂĄsaidat, elĂ©dbe szaladtam annyiszor megbocsĂĄjtva neked! AzĂ©rt is, amit ki nem mondtĂĄl azĂ©rt, amit Ă©reztĂ©lâŠ(?) Ă©s most⊠mikor lelkem gyĂłnĂĄsra kĂ©szen ĂĄll egyedĂŒl maradtam utam szĂ©lĂ©n, mely ma mĂĄr sehova sem visz⊠és senki nincs a közelben. 44 Fekhely a szavak szĂĄmĂĄra A hajnal mĂ©lysĂ©gĂ©bĂ”l elveszett idĂ”k Ă©jszakĂĄiban levelek ĂĄrnyait felmutatom szavaimnak keresek alvĂłhelyet szavak, mint vakok nĂ©zik egymĂĄst vĂ©dve titkaikat. JĂ©ghegy szĂvĂ©ben szĂŒlettem elĂĄrasztva levĂĄgott rĂŒgyek Ă©nekĂ©vel rĂŒgyek sĂrĂĄsa között keserĂ» Ăzek peregtek szĂ©t. 45 Valahol LevegĂ” vagyok, rikoltĂĄsokkal sĂŒvĂtve, lapulva mindenhez, mi ĂștjĂĄba kerĂŒl tĂĄn azĂ©rt, hogy vĂĄlaszt kapjon, egy igazat egy titkot, mĂ©lyet. Valahol â közel â lelem az eldobott marcangolĂł fĂĄjdalmas sirĂĄnkozĂĄshoz Valami teljesĂŒletlen, meghatĂĄrozhatatlan. â Mi is volt?! SzĂĄmomra a semmi SzĂĄmomra : KiĂĄltĂĄs Ă©s VĂĄlasz mik elvĂĄltak egymĂĄstĂłl mindörökre anĂ©lkĂŒl, hogy valaha is egyesĂŒltek volna. 46 TalizmĂĄn VĂ©gy magadhoz az utad talizmĂĄnjakĂ©nt, viselj a szĂveden, mint egy karkötĂ”t! TĂ©gy szavaid mĂĄglyĂĄjĂĄvĂĄ szerelmed ĂĄtka legyek az ĂĄlmatlan Ă©jszakĂĄid tanĂĄcsadĂłja! 47 Csak akkor! Csak akkor hĂvjĂĄl, mikor megtalĂĄlod azt a vilĂĄgot hol a kiĂĄltĂĄs suttogĂĄssĂĄ vĂĄlik akkor meg tudod hallani a kimondatlant a suttogĂĄst. âŠcsak akkor⊠csak akkor hĂvjĂĄl. Csak akkor akkor tudunk majd lebukni a suttogĂĄsok vizĂ©be a megcsendesĂŒlt idĂ” simogatĂĄsĂĄval. 48 Ăppen akkor Ăpp csendesen, megbĂ©kĂŒlten szĂvtam magamba az egyedĂŒllĂ©t surrogĂĄsĂĄban a szĂŒrkĂŒletet mikor valaki felĂ©m suttogta VĂĄrj! erkezni fog egy mĂĄsik tavasz, akkor mikor a remĂ©ny kivirĂĄgzik. A te kegyetlensĂ©gedtĂ”l telitett szĂvem fellĂĄzad megfullasztva engemet! 49 Az idegen TĂ©ged belĂ”lem csak az idegen nĂ” szeretett! bolond szenvedĂ©llyel kĂnszenvedĂ©sig szeretett! EgyedĂŒl a bennem lĂ©vĂ” idegen nĂ” hiĂĄnya a bennem fĂ©szkelĂ” Ă©jszaka sötĂ©tsĂ©gĂ©vel nem vagyok több, mint az idegen: nĂ” ĂĄrnyĂ©ka nem akarvĂĄn tudni azt, hogy igazĂĄn lĂ©tezett. 50 MindĂ©g MegĂ©ltem ezer Ă©letet, mindegyikben szerettelek, Ășgy, mint a vizet, mĂĄskor, mint a tĂŒzet vagy azt, ami a földbĂ”l teremtĂ”dött majd Ă©ggĂ© lettem elvesztem szemeid nappalaiban Ă©s Ă©jszakĂĄiban. 51 Most Ă©s mint akkor Most, mint akkor emlĂ©kek sĂŒvĂtenek közönyösen, fojtogatva, szomjasan, Ăgy fognak körĂŒlöttĂŒnk ĂŒvölteni akkor is, mikor mĂĄr nem leszĂŒnk. 52 CĂm nĂ©lkĂŒl Egy nyirfa kĂ©rgĂ©re Ărtam meg mesĂ©met azt pedig a tĂ»zbe hajĂtottam. Ha akarjĂĄtok: virrasztok! Egy szikra se szĂłrĂłdjon szĂ©t, hogy megĂ©gesse az Ă©rtelem kĂŒszöbĂ©t. 53 EgyszerĂ» pĂĄrbeszĂ©d â A szerelem vagyok a könyörĂŒlet Ă©s simogatĂĄs megĂ©rtĂ©s Ă©s remĂ©ny az öröm, az igazsĂĄg Ă©s az Ă©let! Te ki vagy? â Ăn. Az emberekkel elfelejtettem boldog lenni. KĂ©tnyelvĂ» kiadĂĄs KIADĂ Bukarest â RomĂĄnia 2006 FEDĂLAP: SZERKESZTĂ: Szele PĂ©ter SzedĂ©s: Szele Emese
|
||||||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
|||
![]() | |||||||||
![]() |
Home of Literature, Poetry and Culture. Write and enjoy articles, essays, prose, classic poetry and contests. | ![]() | |||||||
![]() |
Reproduction of any materials without our permission is strictly prohibited.
Copyright 1999-2003. Agonia.Net
E-mail | Privacy and publication policy